Tanácsok kezdőknek

Kezdőknek nem könnyű a választás a sok-sok távcső közül, de cégünk a választásban is segít!
Üzletünkben a tapasztalt kollégák személyesen segítenek a távcső kiválasztásában, figyelembe véve vásárlóink igényét, körülményeit, pénztárcáját.

Weblapunkon is számos hasznos információt talál a távcsövekről, mely ugyancsak segít a vásárlásban és a távcsövezésben.

Fontos tudni, hogy a csillagászati távcsöveknek különböző típusai vannak, mind-mind valamelyest eltérő előnnyel és hátránnyal rendelkezik. Az alábbi linken érdemes pár mondtatban elolvasni melyik milyen, hogy a saját igényünknek legmegfelelőbbet válasszuk ki.

Távcsövek típusai.

Nem csak a típus, de a teljesítmény is fontos, számos paraméter befolyásolja egy-egy távcsőben a látványt, melyeket alább olvashatnak.

Távcsövek legjellemzőbb paramétere
A csillagászati távcsövek legfontosabb paramétere az objektív átmérő. Minél nagyobb az átmérő, annál nagyobb teljesítményű a távcső, illetve annál nagyobb élményt nyújt a megfigyelés. Nagyobb átmérő több fényt gyűjt a szemünkbe, így annál halványabb égitesteket, és apróbb részleteket is megpillanthatunk vele (pl. galaxisok spirálkarjai). Az átmérő a felbontóképességet is befolyásolja, minél nagyobb, annál részletgazdagabb képet kaphatunk pl. a Hold és bolygók felszínéről.

Mit mondanak a számok?
A távcsövek optikai paramétereit mindig egyféleképp adják meg, típustól függetlenül. Ha azt látjuk, hogy pl. 200/1000, az 200 mm-es objektív átmérőt jelent 1000 mm-es fókusztávolság mellett, melynek a nyílásviszonya (vagy fényereje) a két szám hányadosa, tehát F/5.

Milyen nagyítású a távcső?
Minden csillagászati távcsőnek van egy ideális nagyítástartománya, melyen belül a különböző fókusztávolságú okulárok  cseréjével állíthatjuk be a kívánt nagyítást. A nagyítást úgy kapjuk meg, hogy a távcső fókuszát elosztjuk az okulár fókuszával. Tehát egy 1000 mm-es fókuszú műszer egy 10 mm-es fókuszú okulárral 100×-os nagyítást ad. Általánosan elmondható, hogy
egy távcső javasolt maximális nagyítása az objektív mm-ben mért átmérőjének a kétszerese, ideális körülményeket feltételezve.

A legnagyobb nagyításról.
A távcsövek a nagyítástartománya egy javasolt érték. Érdemes tudni, hogy bármelyik távcsővel elérhető több erezszeres nagyítás is, ha a megfelelő kiegészítőt használjuk (okulár és barlow lencse) - ez azonban teljesen felesleges. Túlzott nagyításokon a kép életlen lesz, és semmivel sem látunk apróbb krátereket a Holdon, vagy halványabb égitesteket, mint egy ideálisan beállított nagyításon, ahol sokkal szebb és élvezetesebb látványt kapunk.

Miért nem mindig a legnagyobb nagyítás a legjobb?
Minél nagyobb nagyítást használunk, a távcsőben annál halványabb lesz a kép. Ezért halvány, vagy nagyobb látszó méretű objektumoknál (pl. diffúzködöknél, galaxisoknál) legtöbbször a kis, vagy közepes nagyítás a legjobb. Kettőscsillagokhoz, a bolygók és a Hold apró részleteinek megfigyeléséhez a nagyobb nagytások jobbak, ám az elméleti (ajánlott) maximum nagyítást befolyásolja a légköri turbulencia. Ha turbulens légkörünk (szeles, frontos idő van), akkor már ezen a nagyításon is homályosabb, életlenebb lehet a kép, ezért az épp kihasználható maximális nagyítás erősen függ a körülményektől is.

Melyiket válasszuk?
Természetesen sok más paraméter is befolyásolja a távcsövek teljesítményét. Minden távcsőtípusnak van előnye és hátránya, így vásárlásnál a nekünk leglényegesebb paraméterek szerint válasszunk (hordozhatóság, megfigyelés főbb területe − halvány objektumok avagy bolygók, fotózás, természetmegfigyelés stb.).

Az alábbi leírás a távcsövek típusától függetlenül nagyságrendi tájékoztatást ad arról, hogy mit láthatunk a különböző objektív átmérőjű műszerekkel.

	Objektív átmérő
	60−70 mm A legfényesebb objektumok, mint pl. Nap, Hold és bolygók megfigyelésére alkalmas. Megfigyelhetők pl. a Jupiter és holdjai, a Szaturnusz gyűrűje, a Vénusz fázisváltozásai, a Hold nagyobb kráterei, alakzatai, a Nap nagyobb foltjai, tágabb kettőscsillagok. Ezen kívül sötét égbolton már megpillanthatók velük a legfényesebb galaxisok, gömbhalmazok és planetáris ködök.
	80−100 mm A Holdon már finomabb részletek is látszanak, a kráterek szerkezete jobban kivehető. A Jupiter egyenlítői felhősávjai kezdenek előtűnni, ahogyan a Szaturnusz gyűrűjében a Cassini rés is már kivehető, valamint a Mars hósapkája is már előbújhat. Sötét égről a fényesebb csillaghalmazok kezdenek felbomlani, és a legfényesebb emissziós ködök, pl. Orion-köd is már szépen látszanak.
	120−150 mm A Holdon a krátereken kívül már a markánsabb dómok, rianások is kivehetők, a Jupiter felhősávjai fodrozódnak, a Nagy Vörös Folt is megmutatja magát. A Szaturnuszon a Cassini rés már könnyedén látszik, valamint a Marson a hósapkákon túl a kontinensek is kirajzolódnak, ezenkívül megfigyelhető az Uránusz és Neptunusz sejtelmes színe. A kettőscsillagok már 1 ívmásodperc szögtávolságig bonthatók. Sötét égről a közeli gömbhalmazok csillagaikra bomlanak, a fényesebb galaxisok már szépen megfigyelhetők. A legfényesebb planetáris ködökben jól látható részletek figyelhetők meg.
	200−300 mm Jó légköri nyugodtság esetén a Hold és bolygók fényképszerű megjelenést mutatnak, rengeteg felszíni részlet tárul fel. A Jupiteren megszámlálhatatlan fodrozódás, kivetülés látszik, a holdjai méretben különbözőek. A Szaturnuszon is felhősávok látszanak, valamint a gyűrű is részleteire bomlik, megfelelő körülmények mellett az Encke-rés is már megpillantható. A kettőscsillagok 1” szögtávolság alatt is felbonthatók. Jó ég esetén a gömbhalmazok ezernyi csillagra bomlanak, a galaxisok szerkezete megpillantható, gyakorlott szemmel láthatjuk a galaxisok porsávjait, spirálszerkezetét, vagy a rendkívül távoli csillagvárosokat is.