Az ekvatoriális (EQ) mechanika összeállítása és használata

A legtöbb gyári távcső ekvatorális mechanikán kapható, melynek használata egy kezdő számára egy kicsit kuszának tűnhet és először inkább akadályozza a megfigyelőt, pedig nagyon hasznos szerkezet, fotózáshoz pedig elengedhetetlen.

A szó (ekvatoriális) maga "egyenlítői"-t jelent. Az EQ mechanika egyik tengelyét az északi pólus irányába kell beállítani. Ekkor a mechanika rektatengelye az égi objektumokat napi mozgásuk során az egyik tengely mentén követni fogja.

 

EQ mechanika összeállítása

Kézbekapva a csomagot, amelyben darabokban található a távcsövünk, elsőként össze kell állítanunk az állványt.Ezt a későbbiekben valószínűleg nem fogjuk ismét teljesen darabokra szedni, így néhány alapbeállítást ekkor kell megtennünk. A csavarokat nem szabad túlfeszíteni, csak annyira húzzuk meg, hogy az állványunk stabilan álljon.

Többféle EQ mechanika van forgalomban, de az itt bemutatott beállításokat kell megtennünk minden esetben. Az itt látható csavarokat kell megtalálnunk a többi változaton is. Az itt vízszintesen álló tengely az óratengely, ezt kell majd az északi pólus irányába beállítani.

 

Elsőként csomagoljuk ki a három alumínium lábat és magát a mechanikát, majd csatlakoztassuk őket. Itt három szárnyas csavart találunk, melyeket jól meg kell húzni, hogy a lábak stabilan álljanak.A három lábhoz tartozik egy összekötő darab, amely megakadályozza, hogy a lábak szétcsússzanak és a mechanika vízszintes stabilitását is biztosítja. Erre szokták rátenni az okulártartót, amely szintén segít stabilizálni a lábakat.

A lábak kihúzhatók, így az állvány magassága állítható, azonban minél hosszabbak a lábak, annál jobban fog a rendszer beremegni. Mindig a lehető legalacsonyabb állásban használjuk.

 

A mechanika alján három csavart találunk, a pólusmagasság állító csavarját addig tekerjük befelé, míg a rögzítő csavar meletti számlapon elérjük a földrajzi szélességünknek megfelelő értéket (Magyarországon kb. 46-48 fok között). Ha a magasság megvan, akkor a rögzítő csavart jó erősen behúzzuk. Az ég alatt már csak az északi pólus irányát kell megkeresni, és a pólus irányának állító csavarjával a Sarkcsillag irányába állunk. Vizuális munkára ez a pontosság megfelelő lesz.

 

Ha megvan a pólusmagasság, fel kell tennünk a deklinációs és rektaaszcenziós tengelyekre a finommozgatás csavaróit. Mindkét tengelyen találunk egy rögzítő csavart, amelyeket kioldva a távcsövet könnyen körbe tudjuk mozgatni. Ezzel a durva állítással keressük meg az égen a célpontot, majd a csavarokat rögzítve átválthatunk a finommozhgatásra.

A tubus beszerelésekor úgy kell kiegyensúlyoznunk a távcsövet, hogy a tengelyek rögzítőcsavarjait kioldva a tubus minden helyzetben egyensúlyban maradjon. Ha tehát egy objektumot becéloztunk, akkor a tubust elengedve a távcső megmaradjon ebben a helyzetben.

A két tengelyen beosztásokat is találunk, melyekkel katalógusokból kinézett égi koordinátákra állíthatjuk a távcsövet. Ehhez azonban nagyon pontos pólusraállásra és az aktuális csillagidő ismeretére is szükség van.

 

A két tengely finommozgatása után az ellensúly tengelyét, az ellensúlyt és a tubusgyűrűket kell felszerelni. Az ellensúlyt mindig a tubus előtt tegyük fel a tengelykeresztre. Az ellensúly egyik felében szélesebb furatot találunk, ezzel hosszabb az állíthatóság útja a tengelyen. Persze az ellensúlyt minél távolabbra helyezzük, annál erősebben fog remegni a mechanika. Inkább szereljünk fel még egy tárcsát, és az ellensúlyokat állítsuk közelebb a tengelyekhez.

Végül maga a távcsőtubus kerül a helyére.

 

A keresőtávcső és tartólába felszerelése után egy néhány kilométerre lévő tereptárgyon vagy éjszaka a Holdon párhuzamosítsuk a két távcsövet. Először a főtávcsőben keressük meg az objektumot, majd ugyan azt a kereső szálkeresztjének közepébe a csavarok segítségével állítsuk be.

Miután a zenittükör és egy okulár is felkerült, az előbb leírt módon egyensúlyozzuk ki a távcsövet (a tubust, majd az ellensúlyt). Ha a tubust a megfigyelések között külön tároljuk, célszerű az egyensúly helyét megjelölni, hogy ne kelljen ezzel minden észlelés elején bajlódni.

Kinn az ég alatt a távcsövet vízszintesen helyezzük le, állítsuk az északi pólus irányába, majd kezdődhet a megfigyelés. Ha a tubus egyik irányban beakadna a lábakba, vagy a rektatengely finommozgatásába, akkor fordítsuk át 180 fokkal a tengelyeket és újra célozzuk be. A rektatengely finommozgatása eltávolítható, mert az óragéphez felszerelt tárcsát is tudjuk mozgatni. Így talán még egyszerűbb is, mert a sötétben nem keverjük össze a tengelyeket. A tubus rögzítőcsavarját érdemes imbuszcsavarra cserélni, nehogy a sötétben kioldjuk és távcsövünk leessen a földre. A csavarok helyét és a távcső mozgatását érdemes először a Napon, vagy a Holdon kipróbálni, gyakorolni, mert elég bosszantó mikor a keservesen megtalált mély-ég objektum egy rossz állítás miatt ismét eltűnik a látómezőből.

Elsőre bonyolultnak tűnhet a metodika, de az ég alatt csak néhány csavart kell használnunk, melyek tapintása különböző. S ha már megvan az objektumunk, csak a rektatengelyt kell egy irányba mozgatnunk, hogy kövessük égi útját.