Az ekvatoriális (EQ) mechanika összeállítása és használata A legtöbb gyári távcső ekvatorális mechanikán kapható, melynek használata egy kezdő számára egy kicsit kuszának tűnhet és először inkább akadályozza a megfigyelőt, pedig nagyon hasznos szerkezet, fotózáshoz pedig elengedhetetlen. A szó (ekvatoriális) maga "egyenlítői"-t jelent. Az EQ mechanika egyik tengelyét az északi pólus irányába kell beállítani. Ekkor a mechanika rektatengelye az égi objektumokat napi mozgásuk során az egyik tengely mentén követni fogja. |
|
EQ mechanika összeállítása
Többféle EQ mechanika van forgalomban, de az itt bemutatott beállításokat kell megtennünk minden esetben. Az itt látható csavarokat kell megtalálnunk a többi változaton is. Az itt vízszintesen álló tengely az óratengely, ezt kell majd az északi pólus irányába beállítani.
Elsőként csomagoljuk ki a három alumínium lábat és magát a mechanikát, majd csatlakoztassuk őket. Itt három szárnyas csavart találunk, melyeket jól meg kell húzni, hogy a lábak stabilan álljanak.A három lábhoz tartozik egy összekötő darab, amely megakadályozza, hogy a lábak szétcsússzanak és a mechanika vízszintes stabilitását is biztosítja. Erre szokták rátenni az okulártartót, amely szintén segít stabilizálni a lábakat. A lábak kihúzhatók, így az állvány magassága állítható, azonban minél hosszabbak a lábak, annál jobban fog a rendszer beremegni. Mindig a lehető legalacsonyabb állásban használjuk. |
|
A mechanika alján három csavart találunk, a pólusmagasság állító csavarját addig tekerjük befelé, míg a rögzítő csavar meletti számlapon elérjük a földrajzi szélességünknek megfelelő értéket (Magyarországon kb. 46-48 fok között). Ha a magasság megvan, akkor a rögzítő csavart jó erősen behúzzuk. Az ég alatt már csak az északi pólus irányát kell megkeresni, és a pólus irányának állító csavarjával a Sarkcsillag irányába állunk. Vizuális munkára ez a pontosság megfelelő lesz. |
|
A tubus beszerelésekor úgy kell kiegyensúlyoznunk a távcsövet, hogy a tengelyek rögzítőcsavarjait kioldva a tubus minden helyzetben egyensúlyban maradjon. Ha tehát egy objektumot becéloztunk, akkor a tubust elengedve a távcső megmaradjon ebben a helyzetben. A két tengelyen beosztásokat is találunk, melyekkel katalógusokból kinézett égi koordinátákra állíthatjuk a távcsövet. Ehhez azonban nagyon pontos pólusraállásra és az aktuális csillagidő ismeretére is szükség van. |
|
Végül maga a távcsőtubus kerül a helyére. |
|
Miután a zenittükör és egy okulár is felkerült, az előbb leírt módon egyensúlyozzuk ki a távcsövet (a tubust, majd az ellensúlyt). Ha a tubust a megfigyelések között külön tároljuk, célszerű az egyensúly helyét megjelölni, hogy ne kelljen ezzel minden észlelés elején bajlódni. Kinn az ég alatt a távcsövet vízszintesen helyezzük le, állítsuk az északi pólus irányába, majd kezdődhet a megfigyelés. Ha a tubus egyik irányban beakadna a lábakba, vagy a rektatengely finommozgatásába, akkor fordítsuk át 180 fokkal a tengelyeket és újra célozzuk be. A rektatengely finommozgatása eltávolítható, mert az óragéphez felszerelt tárcsát is tudjuk mozgatni. Így talán még egyszerűbb is, mert a sötétben nem keverjük össze a tengelyeket. A tubus rögzítőcsavarját érdemes imbuszcsavarra cserélni, nehogy a sötétben kioldjuk és távcsövünk leessen a földre. A csavarok helyét és a távcső mozgatását érdemes először a Napon, vagy a Holdon kipróbálni, gyakorolni, mert elég bosszantó mikor a keservesen megtalált mély-ég objektum egy rossz állítás miatt ismét eltűnik a látómezőből. Elsőre bonyolultnak tűnhet a metodika, de az ég alatt csak néhány csavart kell használnunk, melyek tapintása különböző. S ha már megvan az objektumunk, csak a rektatengelyt kell egy irányba mozgatnunk, hogy kövessük égi útját. |
|