Mit láthatok a távcsövemmel? - Budapesti Távcsõ Centrum


	BTC \| csillagászat \| természetfigyelés \| egyéb
	Képrögzítés \| Kiadványok

Mit láthatok a távcsövemmel?

Az égbolton nagyon sok objektumot, jelenséget figyelhetünk meg. A távcsövek két nagy elõnye a szabadszemes megfigyeléshez képest, hogy az objektumokat felnagyítja (több részletet látunk) és sokkal halványabb objektumokat is megfigyelhetünk (több fényt gyûjt össze). Nem kellenek hatalmas nagyítások, hogy többet lássunk. Egy egyszerû binokulár 7-szeres nagyítással már mutatja a Hold krátereit, a Jupiter holdjait, a fényes üstökösöket. Az 5 centiméteres binokulár már kb. 70-szer annyi fényt gyûjt össze mint a szemünk és több mint 4 magnitúdóval halványabb csillagokat megfigyelhetünk vele, mint szabad szemmel. Mekkora távcsõvel mit láthatunk?

binokulárok: fényesebb kisbolygók, változócsillagok, fényes üstökösök, határfényesség 9-10 magnitúdó

5-6 cm-es távcsõ: Napon, Holdon részletek, bolygók korong alakja. Fényesebb kisbolygók, néhány mély-ég objektum, nap és holdfogyatkozás, változócsillagok. Határfényesség kb. 10 magnitúdó.

8-10 cm-es: Fényesebb mély-ég objektumok, sok nyílthalmaz, gömbhalmaz, részletek a bolygókon, Jupiter-holdak jelenségei, 1,5" körüli kettõscsillagok. Határfényesség kb. 11-12 magnitúdó.

12-15 cm-es: ezernyi mély-ég objektum, galaxisokon, csillaghalmazokon részletek. Bolygók felszíni alakzatai jól látszanak, fotózáshoz már elegendõ fényt gyûjtenek össze. 1" körüli kettõscsillagok, határfényesség kb. 13 magnitúdó.

20 cm-nél nagyobb: Kinyílik az ég. A méy-ég objektumok már nem csak halvány foltok, de egyre több részlettel bíró egyedi objektumok. 14 magnitúdónál halványabb csillagok is észrevehetõk, az amatõrcsillagászat szinte minden területe mûvelhetõ, egy életre szóló megfigyelõprogram összeállítható.

Minél nagyobb távcsövet használunk, annál többet látunk. Egy 8 cm-es apokromát sokkal jobb képet fog adni, mint egy 8 cm akromát (igaz hogy sokkal drágábban), de akkor is csak 8 cm-es felületen gyûjti a fényt. Nem fog 1”-es kettõsõket felbontani és 12 magnitúdós galaxisokat mutatni (ami egy 15 cm-es Newton távcsõnél szinte természetes). Ahogy egyre nagyobb távcsövet használunk, egyre többet látunk, de 20-25 cm-es távcsõátmérõ tájékán ugrásszerûen megváltozik a látvány. Kinyílik az ég a szemünk elõtt. A látómezõ hemzseg a csillagoktól, a mély-ég objektumokon látványos részletek látszanak és mindennapi látogatóként olyan csillagászati területekre is bemerészkedhetünk, ami kis távcsõvel ritkán adatik meg: extragalaktikus szupernóvák, törpe nóvák, földsúroló kisbolygók, üstökösök, galaxiscsoportok, kvazárok, kölcsöngató galaxisok, külsõ bolygók holdjai, planetáris ködök, stb.

Bolygók: általában az elsõ célpont amit az esti égen megkeresünk az új távcsõvel. A bolygók még a belvárosi, legfényszennyezetteb észlelõhelyrõl is ugyan úgy néznek ki, mint a vidéki sötét helyekrõl, mivel nagyon fényesek. Kis (5-6 cm-es) távcsõben is felismerhetõ a szabad szemmel látható bolygók korong alakja. 8-10 cm-es távcsõben már látható néhány felszíni alakzat, de sok részlet megfigyeléséhez nagyobb távcsõre van szükség. A refraktorok általában jobb képet adnak a bolygókról, mivel kontrasztosabb a képük. Jó minõségû Newton-távcsövekben (a közvélekedéssel ellentétben) ugyan olyan részletgazdag képet kaphatunk. Fontos lehet a jó minõségû okulár megválasztása is. A távcsõ kiváló optikai tulajdonságai mellett fontos még a légköri nyugodtság, mert a mozgó, áramló levegõ elmossa a képet. Tovább az MCSE bolygóészlelõ szakcsoportjának honlapjára.A bolygók helyzetét legkönnyebben a Meteor Csillagászai Évkönyv segítségével találhatja meg. Látványos csillagászati jelenségeket sorol fel az MCSE okkultációs szakcsoportjának honlapja (e sorok írójának szerkesztésében).

Kb. ilyennek látszik a Szaturnusz egy 12-15 cm-es távcsõben 150-szeres nagyítással (balra), illetve egy 6-8 cm-es mûszerrel 80-szoros nagyítással (jobbra)

Merkúr: legnagyobb ellensége a légköri mozgás, mivel mindig közel van a Naphoz. Esti vagy reggeli szürkületben néhány fokos horizont feletti magasság mellett legfeljebb a fázisát lehet megfigyelni.

Vénusz: sûrû felhõtakarója miatt a felszínt nem láthatjuk, viszont szûrõkkel a felhõzet formáit megfigyelhetjük. Látványos a Vénusz fázisának változása, a dichotómia mérése.

Mars: a legnépszerûbb bolygó a távcsöves amatõr csillagászok körében. Szembenállása idején néhány hónapog 14-25 ívmásodperc közötti az átmérõje, máskor sajnos olyan pici, hogy legfeljebb néhány alakzat és a bolygó fázisa figyelhetõ meg.

Jupiter: Naprendszerünk legnagyobb bolygója folyamatosan 40" körüli korongátmérõvel és mindig változó légkörrel rendelkezik. Kisebb távcsövekben néhány felhõsáv, nagyobbakban a sávok, zónák, oválok és a Nagy Vörös folt is látható. A Jupiter négy, ún. Galilei-holdjának keringése és jelenségeik (árnyékvetés a bolygó felszínére, fogyatkozás a Jupiter árnyékkúpjában és a Jupiter korongja általi fedés) rendszeres megfigyelési lehetõséget biztosít.

Szaturnusz: a gyûrûs bolygó a legnagyszerûbb látvány. Kis távcsövekben a gyûrû a Cassini-réssel, valamint legnagyobb holdja a Titán könnyen felismerhetõ. Nagyobb mûszerekkel a bolygó felhõi, az Encke-rés és további halványabb holdak is láthatók.

külsõ bolygók: az Uránusz és a Neptunusz kis távcsõben is megpillantható, de korongjuk megfigyeléséhez nagyobb távcsõ kell. A Plútó halvány csillagként látszik még a legnagyobb amatõrtávcsövekben is.

Nap, Hold: az egyik leghálásabb téma, a legkisebb távcsövekben is nagyon látványos égitestek, hiszen már szabad szemmel is látszanak részletek rajtuk. Nagyok, könnyen beállíthatóak. A Nap forgása miatt, a Hold fázisai miatt folytonosan változik, minden nap más látnivalót kínál. A Nap megfigyeléséhez mindig használjunk objektív elõtti szûrõt. A Hold megfigyelése nem telihodkor a legjobb, hanem elsõ negyed környékén - ilyenkor a Hold már sötét égen is sokáig fenn van, a koraesti órákban látható és a terminátor keresztezi a déli krátervidéket (egy áttekintõ holdtérkép). A Napon kisebb távcsõvel a foltokat, nagyobb mûszerrel a fáklyamezõket, granulációt is megpillanthatunk. A nap-, és holdfogyatkozások az égbolt leglátványosabb jelenségei, már a legkisebb távcsövekben is jól látszanak.

Meteorok: a meteorok megfigyeléséhez nem kell távcsõ. Keressünk egy minél kevésbé fényszennyezett helyet, ahol az égbolt nagy részét átláthatjuk. Kényelmesen elhelyezkedve (ülve, lefeküdve) figyeljük az égboltot és várjuk a váratlanul felvillanó meteorokat. Természetesen válasszuk ki a meteorrajok feltûnésének idõpontját.

Üstökösök: mindig megfigyelhetõ 5-10 halvány üstökös, ezekhez azonban 20 cm-nél nagyobb távcsõ kell. Azonban évente néhány üstökös felfényesedik a kisebb távcsövek hatókörébe is, ezek 5-10 cm-es mûszerekben és binokulárokban a legszebbek. Ezekhez kis nagyítás és nagy látómezõ szükséges. Átlagosan évtizedenként van szerencsénk olyan szabad szemes üstököst megfigyelni, amire egész életünkben emlékezni fogunk Pl. Hale-Bopp a képen). Az aktuális üstökösök megtalálhatók az MCSE Üstökösészlelõ Szakcsoport honlapján, németül és angolul a Fachgruppe Cometen vagy részletesebben Seiichi Yoshida honlapján.

Mély-ég objektumok: a bolygók mellett ez a másik nagy terület, ami a legtöbb amatõrt érdekel. Az égbolton az elszórt csillagokon kívül számos látnivaló létezik, melyek már kisebb távcsövekkel is elérhetõk. A mély-ég objektumok megfigyeléséhez ajánljuk az Égabrosz címû csillagatlaszt, mely részletes útmutatót nyújt a csillagvilág felderítéséhez. Ne várjuk azt, hogy a távcsõben látott látvány olyan lesz mint a fotókon. Vizuálisan ritkán látunk színes mély-ég objektumokat, az alábbi linken sok vizuális rajzot találunk amely jobban érzékelteti a valódi látványt.

Nyílthalmazok: A nyílthalmazok a legkönnyebben megfigyelhetõ mély-ég ob-jektumok, melyek fiatal csillagok laza halmaza. Közülük több tucatnyi binokulárokkal és kis távcsövekkel is könnyen megfigyelhetõ. A legközelebbi nyílthalmazok szabad szemmel is könnyen láthatók. A nyílthalmazok általában néhányszor tízmillió éves csillag-csoportok, melyek a csillagászati közelmúltban jöttek létre a Tejútrendszer fõsíkjában lévõ hidrogénfelhõkbõl. Az egy idõben létrejött csillagokat egy ideig a kölcsönös gravitáció összetartja, mielõtt szétszóródnának az ûrben. Nagyon sok nyílthalmaz felbontható még a legkisebb távcsövekkel is, a halványabbak ködös csillagcsoportként vehetõk észre.

Gömbhalmazok:A Tejútrendszer halójában kb. 140 gömbhalmazt ismerünk, ezek a galaxisunk legrégebbi objektumai. A Galaxis középpontja felé koncentrálódnak, a többségük a Sagittarius, Ophiuchus és a Serpens csillagképben van, tehát nyáron figyelhetjük meg õket. A hazánkból látható legfényesebb gömbhalmaz az M13 a Herculesben, mely szabad szemmel ködös csillagnak látszik. Több százezer csillag alkotja õket, 10-15 cm-es távcsõvel a fényesebb gömbhalmazok szélsõ területei már csillagokra bomlanak. Vannak lazábbak és nagyon sûrûek is. Nagyon hálás téma kis távcsövekkel is, 5-8 cm-es mûszerekben bolyhos kör alakú foltoknak látszanak.

Ködök:Míg a múlt században a galaxisokat és felbontatlan csillaghalmazokat is ködöknek hívták, ma a nem csillagszerû objektumok gyûjtõneve a mély-ég objektum és már csak a gázködök tartoznak a ködökhöz. Több típusuk van:
– emissziós köd: a gerjesztett csillagközi gáz saját fényt bocsát ki, ezek általában csillagok szülõhelyei. A leghíresebb az Orion-köd (M42), mely kis távcsövekkel is látványos.
– reflexiós köd: Közeli csillagok fényét visszaverõ ködösség, mely általában nagyon halvány és csak hosszú expozíciójú fotókon látható (pl. M45 körül), de vannak fényesebbek is, így pl. az M78 kis távcsövekben is könnyen megfigyelhetõ.
– szupernóva maradvány: csillagok felrobbanása során kelet-kezett köd, melyet a csillag maradványa gerjeszt fénylésre. Leghíresebb az 1054-ben fellángolt csillag maradványa, az M1 és a Cygnusban lévõ Fátyol-.
– sötét-köd: olyan csillagközi porfelhõ, amely fényt nem bocsát ki, viszont eltakarja elõlünk a mögötte lévõ csillagokat, ködöket, így felismerhetõ az alakja. Amatõr távcsövekben nagyon nehéz a megfigyelésük.
– planetáris-köd: Haldokló csillagok által ledobott gázhéjak maradványai, melyek általában nagyon kicsik és halványak. Az elsõ megfigyelõk észlelései alapján elmosódott bolygókorongokhoz hasonlatosak, innen kapták a nevüket. A legnagyobbak nagyon népszerûek az amatõrcsillagászok körében, ezek az M57 és M27 a nyári égbolton.

Galaxisok: Ezek a csillagszigetek a mi Tejútrendszerünkhöz hasonló objektumok az ûr mélyében. Távcsövünkben halvány ködfoltként látszanak, megfigyelésükhöz minél nagyobb átmérõjû távcsõ ajánlott. Egy 20 cm-es távcsõvel már akár 1000 galaxist is meg-figyelhetünk kb. 200 millió fényév távolságig. Felületi fényes-ségük nagyon alacsony, általában a városi fényektõl mentes égbolton is csak belsõ fényes magjuk és a külsõ halványabb területek látszanak. Spirálkarok megpillantásához még na-gyobb távcsõ és nagyon sötét égbolt szükséges.
Az atlaszban szereplõ 2000 galaxis között külön jelöltük a Lokális csoporthoz tartozó galaxisokat („közeli galaxis”), azt a galaxiscsoportot, amelyhez a mi Tejútrendszerünk is tartozik. Ezek közül 34 figyelhetõ meg Magyarországról. Közöttük vannak a legfényesebb galaxisok (M31, M33), de kis törpe-galaxisok is, melyek nagy látszó átmérõjéhez rendkívül alacsony felületi fényesség társul, így igazi kihívás a megfigyelésük.

Változócsillagok: Bár minden csillag változtatja a fényét élete során, vannak olyan csillag-életszakaszok, amikor nagy tartományban és em-beri léptékkel mérve is gyorsan változik egy csillag fényessége. Nagyon sok fajtája van a változócsillagoknak, attól függõen hogy milyen fizikai folyamat okozza pulzálást (a fõ csoportok fedési, eruptív és kataklizmikus, mira, félszabályos). Az Égabroszban pl. majdnem 1000 változó van jelölve, beleértve az MCSE Változócsillag szakcsoportjának programjában szereplõ összes változót (az Orion-köd változók kivételével). Ezeket az atlasz segítségével könnyen megtalálhatjuk, de a fényességük becsléséhez részletes keresõtérképet is használni kell. A keresõtérképek a fenti linken vagy az AAVSO honlapról is letölhetõk.

Kettõscsillagok: Sok csillag látszik az égen párban, ezek között vannak optikai kettõsök (amelyek a véletlen folytán éppen azonos látóirányba esnek) és fizikai kettõsök (amelyeket a gravitáció összetart). Az ún. binary-rendszereknél évek hosszú során a csillagok egymás körüli keringését is megfigyelhetjük. Nagyon sok fényes csillag alkot párt, kis távcsõvel, városi égen is könnyen látszanak, bár nem árt nagy nagyítást használni. Az Égabroszban 6300 fényes kettõscsillagot jelöltük nagyjából 8 magnitúdóig.Az MCSE kettõscsillag szakcsoportjának honlapja.

Ezek az amatõrcsillagászat fõ (értsd legnépszerûbb) területei. Valójában még sok-sok észlelési ág van, amelyeket it nem soroltunk fel. Újabb és újabb események, látnivalók várnak minket az égbolton, amiket akár korábban el sem tudtunk képzelni.