Optikatisztítás
(Rózsa
Ferenc szíves engedelmével)
Mindenekelott egy fontos dolgot szem elott kell hogy tartson a kedves
Olvasó: az optika-tisztítás nagy tapasztalatot, szakértelmet, és legalább
annyi speciális eszközt igényel. Tehát csak az fogjon bele az alább
ismertetésre kerülo eljárások bármelyikébe, aki kelloen biztos abban,
hogy nem okoz nagyobb kárt, mint amit az optika nem kello tisztasága
okozna, vagy röviden: a poros optika jobb, mint a karcos.
Amire szükségünk lesz: gyapotvatta, 96%-os alkohol, sebbenzin, gyógyszertári
desztillált víz, 100% pamut szövetdarab (minél többször mosott anyagból),
fültisztító pálcika, Clinex papírzsebkendo, szálmentes törlokendo, mókusszor
ecset, pumpás ecset, surített levego-spray, cérnakesztyuk, grafitceruza,
alkoholos filc, körmös kulcs, légáramlatoktól, és portól mentes hely.
Az optikatisztítás kellékei
Szinte minden optika más és más bánásmódot igényel. Egészen más eljárást
alkalmazunk tükröknél és lencséknél. De ha pontos akarok lenni, azt
is meg kell említenem, hogy még a méret sem mindegy, ahogy ez alább
kiderül majd.
Tükrök tisztítása
A
tükröket tisztítás elott minden esetben ki kell vennünk a foglalatból.
Ez legtöbbször nem igényel különleges szerszámokat, egy kis furfangot
azonban mindenképpen. Ragasztott tükröknél semmi gond, a szokott módon
vékony gitárhúrral, vagy muanyagcérnával levágjuk a tükröt rögzíto kötoanyagot.
A régi, A távcso világában ismertetett fazék kiképzésu tartóból való
kivételhez azonban már egy kis ügyeskedésre lesz szükség. Nyilvánvaló,
hogy mivel a tükör pereme a fazék peremétol lejjebb van, nem tudjuk
megfogni a kiemeléshez. Célszerunek látszana a tükröt a tartóval együtt
egyszeruen fejre fordítani és a tükröt „kiönteni” a foglalatból. Így
is járunk el, de elozoleg készítsünk el egy egyszeru segédeszközt.
Egy üveglapra ragasszunk öntapadó velúrtapétából kivágott körgyurut.
A külso átméro 2 mm-rel legyen nagyobb, a belso pedig 2 mm-rel kisebb,
mint a tükrünk átméroje. Ezek után fektessük az üveglapot a foglalatra
úgy, hogy a velúrtapéta koncentrikusan fedje a tükör peremét, majd
szorítsuk össze a foglalatot az üveglappal, és határozott mozdulattal
fordítsuk meg úgy, hogy most az üveglap legyen alul, a foglalat pedig
fölül. Így a tükör peremével „rápotytyan” a velúrtapéta-gyurure. Ezek
után már csak óvatosan le kell emelnünk a foglalatot a tükörrol. Ha
tükrünk valóban homorú volt, akkor nem kell tartanunk attól, hogy a
felület bárhol is hozzá ér az üveglaphoz, ezzel maradandó sérüléseket
okozva rajta. És hogy miért volt szükség erre a bonyolultnak tuno procedúrára,
hogy miért nem borítottuk egyszeruen a tükröt a tenyerünkbe egy darab
vattára? Azért, mert a tükör felületét több száz kemény, éles porszemcse
szennyezheti. Ezek szárazon iszonyatosan veszélyesek, és könnyen karcot
okoznak a legkisebb mozdulatra is.
Ezek után állapítsuk meg, rendelkezik-e tükrünk valamiféle felületi
védoréteggel. Figyeljük meg egy izzólámpa fényét kb. 45 fokos beesési
szögnél, majd fokozatosan növeljük a beesési szöget egészen 90 fokig.
(Ekkor a tükröt ún. súroló fényben nézzük.) Ha a lámpa színe megváltozik
akár a kék, akár a rózsaszín felé, biztosak lehetünk benne, hogy a tükör
védoréteges. A színváltozást az interferencia jelensége okozza a szappanbuborék
szivárvány színéhez hasonlóan. Esetünkben a védoréteg nagyon parányi,
de mérheto vastagsága okozza a színváltozást. Amennyiben nem tapasztalunk
ilyet, a tükör csak alumíniummal van gozölve, ami rendkívül sérülékeny.
Ennek tisztítása esélytelen, egyedüli megoldás az újragozölés. Ennek
alkalmával kérjünk (legtöbb szolgáltatónál kérni sem kell) védoréteget
is tükrünkre. Gyári vagy nem túl régen készült tükrökön egyébiránt nagy
eséllyel fogunk találni védobevonatot.
Ha
meggyozodtünk arról, hogy a tisztítani szánt tükör bevonatos, áztassuk
be szobahomérsékletu folyékony mosogatószer vizes oldatába egy órára,
megpuhítva ezzel a felületre cementálódott ásványi eredetu szennyezodéseket.
Az egy óra leteltével öntsük le az áztatóvizet, majd másikat készítve
a leöblített tükröt merítsük az új vízbe. Egy csomó gyapot-vattával
a víz alatt rányomás nélkül óvatosan simogassuk végig a felületet. Ha
a vattaszálak megakadnak a felületen, várjunk még és áztassuk tovább
a tükröt, mert nem lazult fel az öszszes szennyezodés.
Miután a felületet ilyen módon megtisztítottuk, a szobahomérsékletu
desztillált vízzel boven leöblítjük a tükröt. (Figyelem! A benzinkutakon
kapható ioncserélt víz nem alkalmas!) A viszszamaradó cseppecskéket
lefújhatjuk surített levegovel, mindig a tükör közepétol a perem felé
haladva. Ezt a módszert alkalmazva azonban eloször gyozodjünk meg arról,
hogy a flakon tartalma szurte. Ezt mindig feltüntetik a használati
utasításon. Ha nem találunk erre vonatkozó utalást, inkább Clinex papír
zsebkendo sarkával egyenként itassuk fel a cseppeket. (Szitkay Gábor
tagtársunk évekkel ezelott tömegével hozott Németországból. Azóta valószínuleg
hazai boltok is forgalmazzák.) A surített levegonél arra is ügyeljünk,
hogy a flakont mindig függolegesen tartsuk. Ellenkezo esetben elofordulhat,
hogy a töltet folyékony állapotban kerül a tükör felületére. Ez a folyékony
levego pedig kb. –70 fokos homérsékletu, ami akár a tükör elrepedéséhez
is vezethet.
A megtisztított tükröt egy széles papírcsík segítségével óvatosan visszaereszthetjük
a foglalatba, és egy kis jusztírozás után máris készen áll távcsövünk
az észlelésre. Az eljárás változtatás nélkül alkalmazható a segédtükrök
tisztítására is.
Refraktorobjektívek
tisztítása
Tisztításuk
bonyolultabb és kényesebb, mint a tükrök esetében. Igazából 100%-os
eredményt nem is érhetünk el az objektívfoglalat megbontása nélkül,
hiszen ez esetben az áztatásról le kell mondanunk. Nem utolsó sorban
pedig a leszorítógyuru közvetlen közelébe sem tudunk jutni semmi módon.
Törölgetés közben pedig óhatatlanul a perem felé terelgetjük a szennyezodést,
ami minden újabb tisztításkor csak gyülemlik a leszorítógyuru tövében.
(Meg kell említeni, hogy német távcsöves találkozókon gyakorta láthatunk
egy optikatisztító eszközt, mely egy zsebbe tuzheto vastag filctollra
emlékeztet. Egyik felében egy kitolható, elég durva ecset található,
mely a por eltávolítására használatos, a másik felében egy kupakkal
elzárt, kb. 7–8 mm átméroju tapadókorongszeru képzodmény foglal helyet.
Ennek felülete bársonyszeru anyaggal van bevonva. Ezzel az alkalmatossággal
egészen a leszorítógyuru tövéig tudunk törölni, azonban elég horrorisztikus
volt látni, amint Markus Ludes egy 127 mm-es apokromát felületét meglehelte,
majd határozott, körkörös mozdulatokkal végtörölte a felületet. Magam
is rendelkezem egy ilyen készülékkel, de értékesebb optikát nem mertem
tisztítani vele.)
Ezt az objektívtisztító eszközt csillagászati optikákhoz NE használjuk!
De
nézzük, mit is tehetünk. A 8 cm alatti objektívek általában ragasztottak,
ezeket minden kockázat nélkül kivehetjük a foglalatból – természetesen
csak megfelelo szakértelem, és szerszám birtokában –, és a tükröknél
leírt módszerrel megtisztíthatjuk, azzal a különbséggel, hogy ha a T,
vagy MC réteg foltos maradna, akkor azt a 100%-os pamutszövettel, a
felületet megle-helve átsimítjuk. Ez utóbbi muveletet ajánlott cérnakesztyuben
végezni, nehogy a szövet kezünkkel érintkezo része összezsírozza a
már szépen megtisztított felületet. Tartsuk szem elott, hogy a kesztyuben
ügyetlenebb a kéz, ezért mindig asztal fölött dolgozzunk! Mielott a
rögzítogyurut megbontanánk, azt jelöljük össze a foglalattal, és összeszerelésnél
csak addig is húzzuk vissza. Ezzel biztosíthatjuk, hogy az optikai gyár
által meghatározott nyomaték szorítsa a lencsét. A rögzítogyurut csak
az erre a célra kifejlesztett, vagy erre a célra magunk készítette
célszerszámmal oldjuk meg. Gyakorta láthatunk szétroncsolt, összekaristolt
menetes gyurut, rosszabb esetben pedig végigszántott objektívet. Tolóméro
furatméropofáival is ki lehet nyitni esetleg az objektívet, de ez sem
a tolóméronek, sem pedig a foglalatnak nem a legjobb megoldás. A szükséges
körmös kulcsot magunk is elkészíthetjük acéllemezbol, melynek vastagsága
0,1–0,2 mm-rel kisebb, mint a gyuruhorony.
Mielott a bontáshoz fognánk, gyozodjünk meg arról, hogy nincs-e a rögzítogyuru
oldalról egy kis hernyócsavarral lelazulás ellen biztosítva.
Amennyiben nem vállalkoznánk a foglalat megbontására, marad a részleges
tisztítás. (Ugyanez vonatkozik a többi, szét nem szedheto objektívre
is!) Eloször a nem kötött porszemcséket távolítjuk el pumpás porecsettel.
Sajnos a kereskedelemben kapható porecsetek szálai elég durvák, ezért
szoktam inkább a palackos surített levegot kombináltan használni a mókusszor
ecsettel. Ez után desztillált vízzel enyhén nedvesített gyapotvattát
terítünk a lencse felületére, és egy órát ázni hagyjuk. Semmiképp ne
legyen túl vizes a vatta, mert a lencse és a foglalat közé folyva a
víz eloxidálhatja a foglalat anyagát. Az oxidációkor megduzzadó anyag
pedig örökre beszoríthatja objektívünket a foglalatba. Légréses objektívnél
pedig fenn áll még az a veszély is, hogy a lencsetagok közé kerül a
folyadék. Ekkor pedig már elkerülhetetlen az objektív szétszedése. Az
egy óra elteltével elkezdhetjük az alkoholos gyapotvattával a lencse
törlését. (Nem tudni mikor fognak feleszmélni a hatóságok, hogy a tiszta
alkohol is alkohol, ezért jövedéki adó köteles. Tehát csak ido kérdése,
hogy földi halandó meddig vásárolhat gyógyszertári alkoholt. Reméljük,
hogy jelen sorokat nem olvassa a témában illetékes, így nem szolgálunk
jó tippel egy új jogszabály megalkotásához.) A törlés mindig a lencse
középpontjától a perem felé történjen, gyakran cserélt vattával. Ennél
a muveletnél is ajánlatos a cérnakesztyu használata, nehogy a borünkbol
kioldódó zsírt a lencse felületére hordjuk. Csínján bánjunk az alkohollal,
mert egyes optikai ragasztóanyagokat old (pl. kanadabalzsam). A Zeiss
C-objektívek ilyen anyaggal vannak ragasztva. A kétkomponensu, és az
UV fényre köto ragasztók oldószerállók. De ez sajnos már csak túl késon
szokott kiderülni.
Ha
mégis szét kellene szedni egy légréses objektívet...
Bár
ezeket is csak emberek rakták össze, mégsem buzdítok senkit arra, hogy
szedje szét légréses objektívjét, inkább bízza tapasztalt szakemberre.
Ha azonban mégis rászánjuk magunkat, mindenképp szívleljük meg az alábbiakat.
Egy helyesen összejelölt lencse. A nyíl jelzi az égbolt irányát
A légréses lencsék két tagját nagyon vékony, de pontosan kiszámítható
légrés választja el. Ezt a légrést 3 db, 120 fokonként elhelyezett kis
fém téglalap hivatott tartani. Ha ilyet látunk a lencsénket szemrevételezve,
biztosak lehetünk annak légréses mivoltában. A minoségi objektívek
lencsetagjai gyárilag össze vannak jelölve. Ez azt jelenti, hogy laboratóriumi
kísérletek alapján a két tagot úgy forgatják össze, hogy az a legjobb
leképzést adja. Ezt a pozíciót és az égbolt irányát is egy jellel megjelölik.
Ha mégsem találnánk ilyen jelzést, úgy tekintsük a szétszedés elotti
állapotot ideálisnak, és jelöljük össze lencsénk tagjait mi magunk egy
kemény grafitceruzával. Összeszerelésnél mindig ezeket a pozíciókat
állítsuk helyre.
A két lencsetag általában a légréslapocskák mentén, ha nem is mereven,
de rögzítve van, tehát a foglalatból való kivételkor azok nem esnek,
nem csúsznak szét. Ha a tagok közt nincs szennyezodés, tehát nem indokolt
a két tag elválasztása, ne is eroltessük azok szétválását, a por felületi
oldása (nem merítéses áztatás!!), majd eltávolítása után a már említett
módon tisztítsuk meg az optikát, és mihamarabb helyezzük vissza a biztonságos
foglalatba. Sajnos azonban gyakori gond, hogy a két tag közt (néha
még az eredetileg vadonatúj optika esetében is) foltos, szennyezett
a felület. Ilyenkor a tagokat kicsiny húzásra elválaszthatjuk egymástól
tisztítás céljára. Gyári optikáknál a lapocskák az egyik taghoz mereven
rögzítve vannak, így azok elvesztésétol nem is kell tartani. Más a helyzet
a maszek optikák esetében.
A szétválasztott optikai tagokat a tükrök esetében ismertetett merítéses
módszerrel áztathatjuk és tisztíthatjuk, ügyelve, hogy a légréslapocskák
le ne váljanak.
Összeszerelés elott gyozodjünk meg arról, hogy nincsenek-e porszemcsék
a légrésben. Egy lakótelepi panel lakásban akár többszöri kísérletre
sem sikerül úgy összeilleszteni a tagokat, hogy alapos szemlélodésre
se találjunk közte szálló port, szöszt. Ezeket surített levegovel fújuk
le, vagy szálmentes törlokendovel kíméletesen töröljük át.
Figyeljük meg, hogy a foglalat üvegre felfekvo vállán 120 fokonként
egy-egy magasítás található. Ezekre ül az optika, és ezek felett kell,
hogy elhelyezkedjenek a légréslapocskák, valamint a rugózógyuru magasításának
is ezek felett kell lenniük. Erre azért van szükség, nehogy ott kapjon
nyomást az üveg, ahol nincs alátámasztás (légréslapocska). Nem említettem,
de itt is elsodleges a rögzítogyuru és a foglalat összejelölése a gyári
nyomaték helyreállítása miatt.
Szót kell ejteni az olyan objektívekrol is, amiket semmiképp nem ajánlatos
megbontani. Ilyenek pl. a kettonél több tagú lencsék (apokromátok).
Ezeket sajnos fáradságos munkával, idot nem kímélve, négyzetcentiméterenként
kell a foglalatban megtisztítani. A szabad szemcsék lefúvatása után
a cementálódott porszemcsék áztatása itt sem maradhat el, de ha lehet,
az ilyen objektíveknél még körültekintobbnek kell lenni, nehogy befolyjon
a foglalatba, ill. a tagok közé bármiféle oldószer. Áztatás után a
surun cserélt, alkoholos gyapotvattával inkább érintgessük a felületet,
mint töröljük. Eloször szinte biztos, hogy úgy fog tunni, egyre zsírosabb
az optika, mivel a lokális szennyezodést úgymond feloldottuk, és eloszlattuk.
Ezért a gyakori vattacsere: a szennyezodés egyre kisebb koncentrációban
lesz a jelen a felületen, türelmes munkával pedig egészen el fog tunni.
Az alkoholos tisztítás után maradt esetleges foltokat, valamint a szorítógyuru
közeli szennyezodéseket alkoholos fültisztító pálcikával távolíthatjuk
el. Elozoleg azonban mindenképpen sodorjunk az eredeti (muszálas) vatta
helyére a gyapotvattából boségesen, úgy, hogy a pálcika sehol ne tudjon
alóla kibukkanni. Ezeknél a muveleteknél is használjunk újonnan felbontott
cérnakesztyut. Ne feledjük, több százezer forintos optikát tehetünk
értékcsökkentté egy könnyelmu mozdulattal. Ezért inkább kérjük szakember
segítségét.
Okulárok
tisztítása
Talán
a legtöbb viszontagságnak kitett alkatrész az okulár. A kis szemtávolságú
okulárok szem feloli lencséje szinte állandóan zsíros a szempilláktól.
A nem túl pedáns észlelo pedig hajlamos okulárcserekor az éppen használaton
kívüli okulárt zsebre vágni. Ez pedig az okulár belsejének elkoszolódásához
vezet. Egy okulárt szétszedni pedig már nem gyerekjáték, miniatur szerszámokat,
és biztos kezet igényel. Gondoljunk csak az esetenként öt-hat tagból
álló okulárcsodákra, nem is beszélve egy 4 mm-es Zeiss O-ról. Ez utóbbi
szemlencséjének átméroje olyan pici, hogy a fültisztítónak még a pálcája
sem fér bele.
Ezen okulároknál a frontlencse tisztítása általában kimerül a levegobefúvásnál,
és általában ez elégséges is. Semmi esetre se nyúljunk a kihuzatcsobe
alkoholos fültisztítóval, mert a lencse eléréséig számos alkatrészbe
ütközhetünk, amikrol lemosva a szennyezodéseket, és azokat a lencsére
hordva nagyobb kárt okozhatunk, mint amekkora a nyereség esélye. A szemlencse
azonban hatásosan tisztítható az alkoholos, gyapotvattás fültisztítóval,
abban az esetben, ha átméroje legalább 5 mm. (Kisebb lencsét foglalatban
nem tudunk törléssel tisztítani, mert hely hiányában törlés helyett
csak forgatni tudjuk a vattát. Ezzel pedig csak szétmaszatoljuk a zsírt.)
Alkoholos vattával, ha kell több darabbal is, eltávolítjuk a zsíros
szennyezodéseket, a foltokat pedig desztillált vizes pálcával, majd
meglehelve, száraz pálcával távolítjuk el. Persze ilyenkor sem kerülheto
el az, hogy a fémperem tövében szennyezodés maradjon. Mindazonáltal
óvom a tisztelt Olvasót attól, hogy egy meggondolatlan tisztítási szándékkal
visszafordíthatatlan kárt okozzon drága okulárjában. Amennyiben mégis
eltökéltek vagyunk, és nekilátunk a szétszedésnek, úgy mindig törekedjünk
arra, hogy csak a legszükségesebb mértékig bontsuk meg az okulárt, valamint
nem árt a szétszerelni szánt okulár metszeti rajzát letölteni Internetrol.
Volt nálam tisztításra olyan orthoszkopikus okulár, amelyet szétszedve
megdöbbenve tapasztaltam, hogy a három tagból összeragasztott szimmetrikus
tag volt a szem felé, frontlencsének pedig az egytagú síkdomború tag
lépett elo. Pedig az orthoszkopikus elrendezésnél nincs is olyan sok
összeszerelési variáció. A foglalatból eltávolított okulárlencséket
a ragasztott akromátoknál tárgyalt módszerrel, mosogatószeres oldattal
tisztíthatjuk. Vegyük figyelembe, hogy az okulárlencsék esetenként
elég közel helyezkednek el egymás fókuszához, így a lencséken maradó,
szabad szemmel nem, vagy alig látható szennyezodések is nagyítva jelenhetnek
meg.
A rövid fókuszú okulárokat mindenképpen bízzuk megbízható, leinformálható
szakemberre.
Binokulárok
tisztítása
Binokulárok
tisztításánál szorítkozzunk a szabad (külso) optikai felületek tisztítására.
A további felületek csak a távcso egészének megbontásával válnak hozzáférhetové,
ezzel viszont a binokulár párhuzamosítása is szükségessé válik. Belso
párásodás, koszolódás esetén szintén ajánlatos szakembert megbízni.
A binokulár tisztítás azért számít külön témakörnek, mert bár az okulár
a fentebb említett módon tisztítható, az objektív tartogathat meglepetéseket.
Egyes binokulárok belso párásodás elleni védelmét úgy oldják meg (foleg
az orosz Tento márkánál), hogy a foglalatot, és környékét egyfajta
sötét színu, igen ellenálló, suru zsírral kenik be. Ezt az alkohol annyira
oldja, hogy a lencse tisztítása közben a lencsefelületre hordjuk, ahhoz
azonban már nem eléggé, hogy onnan teljességgel el is tudjuk távolítani.
Ezért az ilyen szennyezodés eltávolítására a sebbenzint hívjuk segítségül.
Persze itt is a por eltávolításával, feloldásával kezdjük a muveletet.
Ügyeljünk rá, hogy a sebbenzinnel ne oldjunk fel fölöslegesen a tömíto
részbol, mert igen nehéz a felületrol maradéktalanul eltávolítani.
Remélem, jelen cikkünk is hasznos tudnivalókkal szolgál, de senkit nem
sarkall meggondolatlan lépésekre. Amennyiben a tisztelt Olvasóban bármiféle
megválaszolatlan kérdés merül fel a témával kapcsolatban, keresse meg
e cikk íróját.
A szakszerutlen tisztításból eredo esetleges károkért a szerzo nem vállal
felelosséget!
RÓZSA
FERENC