Az új SW 305 mm-es Dobson távcsövet tesztelésre kaptam kézhez. A két nagy papírdoboz nagyon kellemes meglepetéseket rejtett. A kisebbik doboz tartalmazta az állványzatot. A precízen csomagolt és gondosan védett lapokat az utasítás alapján 1 órai munkával sikerült összeszerelni. A mûvelethez minden eszközt a csomagban megtaláltam. A két alaplap között tûgörgõs csapágy biztosítja a nagyon könnyed mozgathatóságot horizontális irányban. Ez a megoldás nagyon kényelmes és finoman sikló mozgatást enged meg a távcsõ használata közben, fõleg a nagy nagyítások mellett érezni elõnyét. A csavarhelyeket nagyon pontosan jelölték ki, így a teljes összeszerelés után nagyon masszív és tetszetõs állvány jött létre. A négy teflon henger belül helyezkedik el, majd ezek tartják a tubust.
A másik nagyobb doboz tartalmazta a komplett tubust. A csomagolás minõsége dicséretes volt. A tubust kiemelve látható volt, hogy nagyon szépen elkészített termékrõl van szó, ebben az állapotában szinte azonnal használható. A tükörtartó tubusrész az alsó peremével a földre helyezhetõ, mert a tartó és jusztírozó csavarok mélyebben helyezkednek el, így nem kell attól tartani, hogy a csavarokat terheli a távcsõ. A csavarok nagyméretûek, kézzel könnyen mozgathatók, jelentõsen könnyítve a jusztírozást, hiszen nem szükséges csavarhúzót használni. A tükörtartó tubusrészt egy bepattintható mûanyaglap fedi, megakadályozva a por és a véletlenül leesõ tárgyak bejutását. Az állványhoz a tubus két csavaros végû fogantyú segítségével rögzíthetõ. A tubus két részre osztott, 3 egyenes rúd kihúzásával állítható a megfigyelésre használható helyzetbe. A rudak nagyon pontosan illesztettek, teljesen kihúzva, kis kattanással jelzik, hogy elérték a megfelelõ pozíciót, majd a rögzíto csavarok segítségével fix helyzetbe hozhatók. Tapasztalatom szerint a jusztírozás a többszöri mozgatás során is alig mozdul el, de a jól elérhetõ csavarok segítségével 1-2 percen belül nagyon könnyen beállíthatók a tükrök a perfekt helyzetbe, lézeres jusztírozó segítségével.
A felsõ tubusrészen, amelyik a jusztírozható okulártartót is tartalmazza, két jól rögzített fogantyút helyeztek el. A két fogantyú segítségével hordozható a tubus, ezekkel húzható ki a három rúd, és a használat közbeni tubusmozgatást is segítik. Az okulárkihuzat precízen mozgatható, a különbözõ méretû okulárok gyorsan cserélhetõk, nincs szükség szukítõ tagra, mert egy kónuszos rögzítõ megoldással csatlakoznak a kihuzat alapjához, külön kialakított tartógyûrûkkel. A finomabb fókusz állítás elõsegítésére az eredeti kerekeket kétsebességû fókuszírozó tengelyre cseréltem. Az okulárokat rögzítõ csavarok elég nagyok ahhoz, hogy kesztyûben is mozgathatók. Mínusz 10 fok körül ennek elõnyét nem kell ecsetelnem. A tubus acélból készült, ezért az egyensúly könnyebb beállításához a felsõ részre egy nagyobb tömegû mágnest helyeztem el. A kisebb egyensúlyi eltéréseket az oldalról becsavarható két fogantyú meghúzásával lehet kiküszöbölni, egyidõben a tubust is rögzítik az állványhoz. A rögzítés elõny a közvetlen használat elõtti gyors jusztírozás elvégzéséhez Ezek a fogantyúk a távcsõ összeszerelt állapotában megkönnyítik a mozgatását, másik helyre áthelyezését. A saját megvilágítható szálkeresztes keresõmet tettem fel. Elõnyben részesítem az egyenes benézésû keresõt.
Az elsõ optikai tesztet mûcsillagon végeztem. A fénylõ pontot a távcsõtõl mintegy negyven méterre helyeztem el. 300-500 körüli nagyításokkal teszteltem a képalkotást. A pontos jusztírozás meghozta az eredményt, és a nyugodt levegõben, megfelelõen lehûlt tükrök mellett, kiváló diffrakciós képet láttam. A pyrex tükör tulajdonságai hamar lehetõvé teszik a hõmérséklet miatt fellépõ levegõ turbulencia gyors enyhülését, nyugodtabb képet biztosítva a megfigyeléshez. A 70-mm átmérõjû segédtükör jó kontrasztot biztosít és nem csökkenti a fény mennyiségét, nagy látómezõben is vignettálás nélkül dolgozik. Mély eges megfigyelésekhez ideális, de bolygó megfigyeléskor sem rontja jelentõsen a kontrasztot. Kis hátrány, hogy párás idõben kicsapódik rá a nedvesség, így idõnként páramentesíteni szükséges.

Az ég alatti tesztelést 7, 11, 16 és 22 mm-es fókuszú Nagler okulárokkal végeztem. A 22 mm-es 2 inches okulárral a Fiastyúk, az Orion köd és a Praesepe halmaz teljes kiterjedésében látszott a 68-szoros nagyítás mellett. Az M 81-82 páros egy látómezõben ragyogott, mégis sok részletet lehetett elkülöníteni a galaxisok felületén. UHC-S szuro alkalmazásával az Orion ködrõl még nem láttam korábban ilyen látványos képet. A nagy látómezõ mellett a külsõ harmadban a csillagok képe kissé eltorzult, de nem zavaró módon. Ennél kisebb nagyítást valószínûleg már nem érdemes használni az égbolt háttérfényességének növekedése miatt. A másik három okulár, amellett, hogy parfokálisak, a teljes látómezõben kiváló pontszerû leképezést mutattak a csillagokról. Kedvencemmé a 16 mm-es okulár vált, mert ennek 94- szeres nagyításával voltak a legszebbek a nyílthalmazok. Az Auriga M 38-as halmaza és a mellette bontva található NGC 1907, gyönyörû látványt jelentett. Hasonlóan szép látvány a Gemini M 35-ös halmaza az NGC 2158 csillagcsoporttal. A Castor már ezzel a nagyítással is feltunõ tüzes párost mutat. Külön élmény, hogy jól láthatók az egyes csillagok eltérõ színei a látómezõben. Ez a nagyítás kevéssé érzékeny a légkör nyugtalanságára, és a legkényelmesebb használatot biztosítja. A 11 mm-es okulár még mindig elég nagy látómezot mutat a 136-szoros nagyítás mellett. A kompaktabb, halványabb halmazokra, galaxisokra és planetáris ködökre kiváló lehetõség. UHC vagy OIII szûrõvel pedig részletdús látványt nyújt a halványabb ködökrõl. Meglepetés volt számomra, hogy a Hind-féle változó ködöt könnyen megfigyelhetõvé tette. A 7 mm-es okulárt a Szaturnusz látványán próbáltam ki a rendszerben. Annak ellenére, hogy a légkör nem volt elég nyugodt a távcsõátmérojéhez képest, a 214-szeres nagyítás jól mutatta a bolygó sávjait, a hegyes tûként látszó gyûrû mellett pedig négy halvány holdja látszott a bõséges fény jóvoltából. A Titán hold pedig kis korongként mutatkozott a nagy látómezõben. Az M3 és az M13 csillagai ilyen nagyítás mellett is apró tûszúrásnyi pontoknak látszottak, sok részletet mutatva a gömbhalmazokból. Az epszilon Bootis kettoscsillag halványabbik kékes társa szépen látszott különválva a jóval fényesebb sárgás társától. Nyugodt légköri viszonyok mellett nagyon sok apró részlet azonosítható a Hold felszínén, némi kontrasztjavító szûréssel a szemet is kímélhetjük a túlzott fény kápráztató hatásától.
Asztrofotós érdeklõdésem nem hagyott nyugodni, kipróbáltam a fényképezést is a távcsõvel. Tekintve, hogy vezetett képet nem tudtam készíteni, a holdkorongon próbáltam direkt fókuszban. Az eredmény meggyõzõ volt. A sok fény rövid expozíciót tett lehetõvé, így a kép élessége sem kifogásolható.
A távcsõ használata során újra elõvettem a térképeket, és a különbözo objektumok keresésével és felismerésével a látómezõben, újra átéltem a vizuális észlelés különleges élményét. A megnyerõ forma, a kiváló optika, a jó használhatóság, a könnyû hordozhatóság alapján várhatóan kedvelt távcsöve lesz az amatõrcsillagászok széles táborának.

Nagyvenyim, 2009.03.22.

dr Zseli József